Bővebb információ a Violetta Live Budapesti koncertről2015.09.02. 18:29, Clady
Pár napja láttam ezt a cikket,de most egy kedves oldal látogató felhívta rá a figyelmem így gondoltam megosztom veletek is ha esetleg még nem láttátok.:)
MINT MÁR EMLÍTETTEM EZ NEM AZ ÉN ÍRÁSOM.ÉN CSAK IDE MÁSOLOM A CIKKET,HOGY KÖNNYEBB LEGYEN NEKTEK!!
Fiatalok, tehetségesek és megosztják a közönséget. Lehet utálni és lehet imádni őket, de egy biztos: egy felejthetetlen show-műsorral kápráztatták el a nagyközönséget augusztus 29-én a Papp László Sportarénában.
"
2014. december 25-e. Azt hiszem, ez volt az a dátum, mikor először hallottam a Violetta-nagykoncertről. Huszonéves fejjel nem igazán tudtam, mi ez a nagy felhajtás körülötte. Szerencsére van a környezetemben egy tizenéves lány, aki nagy rajongója a sorozatnak.
Akkor még csak egy koncert volt meghirdetve, amire úgy vették a jegyeket a magyar szülők, mint a cukrot vagy a csokoládét a hipermarketekben. Nem maradhattunk ki belőle, így a pénztárcánkat kiürítve két majdnem utolsó jegy tulajdonosai lettünk még 2014 év vége előtt. Fogtam is a fejem,mikor kiderült,hogy még egy és még egy koncert lesz.
Mivel közel fél év volt az eseményig és nem szeretek olyan előadásokra elmenni, amiről nem tudok semmit, gondoltam, bepótolom az elmaradásom. Egy hónap alatt már mindent tudtam a sorozatról, sőt, az addig levetített összes részt láttam. Maga a sorozat annyira nem is, de a dalok és a színészek hamar a szívembe lopták magukat. Nyár elejére már én is nagyon izgatottan vártam a kétórás előadást.
Eljött a nap, azaz 2015. augusztus 29., 19.30. Közel két órával a kezdés előtt sikerült odaérnünk, és nagy meglepetésemre már akkor hatalmas volt a tömeg. Kényszeresen mosolygó szülők és örömmámorban úszó gyerekarcok fogadtak. Hat órakor pedig megtörtént a kapunyitás.
Az ajándékboltok előtt pillanatok alatt hatalmas sorok lettek. Mindent lehetett kapni, ami Violettával kapcsolatos. Volt kis zászló, fejkendő, programfüzet, divatcikkek és szerintem még sorolhatnám, de ha őszinte szeretnék lenni, nem sikerült mindent megfigyelnem, mert egy anyuka szavaival élve: „Itt nem tudnak olyat adni, amiért beállok ebbe a tömegbe.” A büfénél hasonló állapotok uralkodtak, de 35 fokban a szomjúság nagy úr. Kivárva a sorunkat, két, darabonként 450 forintos meleg ásványvízzel a kezünkben – köszönjük Sportaréna – végül megkerestük a helyünket.
A kezdésről címszavakban, mert én se hittem el:
-
19.25: kis sötétítés, amit őrjöngés és hatalmas visítás követett. Természetesen a színpadon még senki nem volt.
-
19.27: újabb sötétítés, újabb üvöltözés minden oldalról. A színpad továbbra is üres.
-
19.29: Egy-két hang felcsendült a keverőpulttól, amit a rajongók hangja ismét elnyomott, de a színpadon egy lélek sem járt még.
-
19:30: Teljes sötétség. Színpadi fények fel. Euforikus állapotban lévő tömeg köszöntötte a lányt, aki fellépett a színpadra. Ő azonban még mindig nem Tini Stoessel volt, sőt, még nem is egy másik szereplő.
A magyar énekesnő, Bogi fogadta a rajongókat és vezette fel a műsort anyanyelvünkön. Az este további részében is feltűnt néha a színpadon az átvezetések és az időhúzások miatt, de lelkessége és kisugárzása egyáltalán nem tette őt feleslegessé.
Végre azonban elérkezett, amire az Aréna közel 12 000 fős közönsége várt. Pontosabban azt hittük. A táncosoktól kaptunk még egy látványos, fényvisszaverő elemekkel megtűzdelt feltüzelő felvezetést, de ezt követően végre előkerült a sorozat főszereplője, Martina Stoessel, akinek kifejezetten előnyös, hogy újra visszafestette barnára fürtjeit. Őt pedig követte a többi szereplő is.
Az En gira első dallamai csendültek fel, majd szinte egybeolvadva követte a Tienes el talento és az egyveleget az Euforia zárta. Már ekkor kezdett gyanús lenni, hogy itt ugyan nincs playback, de azért továbbra is kissé kételkedve hallgattam.
Az erős és lendületes indítás után a rajongókat is köszöntötték a fiatal sztárok, és hogy meglepetés is legyen a dologban: több magyar szót is megtanultak. Elhangzott a „Szia!”, a „Sziasztok”, a „Köszönjük” , de biztos vagyok benne, hogy van, amit kihagytam. Egy újabb jó pontot szereztek a Violetta sztárjai, és nem csak a gyerekeknél. A szülők arcán is látszott, hogy meglepődtek és elmosolyodtak. A show magyar fordítást nem kapott, így angol átkötő szövegeket hallhattunk. Számomra így is élvezhető volt, a gyerekek pedig szerintem nem hiányolták a dolgot, bár biztos vagyok benne, hogy vannak köztük sokan, akik beszélik a nyelvet.
Martina folytatta a dalok sorát az Habla si puedes című lírai dallal, amit a harmadik évad egyik nagy slágere, az Abrázame y verás követett. Jorge Blanco és Martina Stoessel között valóban működik a kémia. A színpadon és a sorozatban is elhittem, amit el akarnak hitetni, hogy ők szeretik egymást. Valószínűleg e miatt szeretné nagyon sok rajongó a való életben is együtt látni őket. A lassú dalok után ismét felpörgették a ritmusokat az Are you ready for the ride? című angolnyelvű számmal a srácok, majd a lányok következtek és az Alcancemos las estrellas.
A show két egyéni sztárja egyértelműen Jorge és Tini volt, hiszen több önálló produkcióval is örvendeztették a közönséget. A Voy por ti akusztikus verziójával a 24 éves, Leónt alakító színész még engem is levett a lábamról, de a zömében lány rajongókról ne is beszéljünk. Valami elragadó van abban, amikor egy jóképű srác gitárral a kezében énekel. A dal gyorsabb verzióját is láthattuk és a srác nemcsak énekelni tud, hanem mozgása is van, ha eddig valaki kételkedett volna.
Magyarország a részekben nagy lemaradással küzd, hiszen a harmadik és egyben második évad külföldön már befejeződött, hazánkban viszont csak szeptember 21-én kezdi el vetíteni a Disney Csatorna. Az igazi rajongókat azonban persze ez nem zavarta semmiben, és rájöttem, hogy mivel ez a dátum volt az első koncert időpont, a legelvetemültebb és legelvakultabb rajongók biztosan itt ülnek a sorokban, és már valószínűleg már kívülről fújják a harmadik évad dalait is. Nem tévedtem.
Martina ismét feltűnt a színpadon egy vörös parókában és szemüvegben és következett az Underneath it All. A dalszöveget szinte mindenki ismerte, bevallom még én is, hiszen én se fejeztem be a második évaddal a sorozatot. Miután a sorozatbeli Roxy megvált a parókájától és szemüvegétől és befejezte a dalt, újra Jorge foglalta el a színpadon és a szokásos mosolyával előadta az Amor en el aire című dalt. Azt hiszem, itt voltam már biztos benne, hogy ez nem a CD-ről szól, maximum a háttérzene, de ők biztosan élőben nyomják, ami nagy megkönnyebbülést és egyben meglepetést jelentett.
A Código amistad című dalnál éreztem először Lodovica Comello hiányát. Tini és Candelaria Molfese is remekelt a dalban, de számomra így kicsit hiányosnak tűnt. Utánuk ismét Jorge Blanco foglalta el a színpadot, amit már kezdtem kissé furcsállni. Mármint szívesen elhallgatom, szerintem nagy tehetséggel megáldott fiú, ráadásul az egyik nagy kedvencem az Entre dos mundos, de már a harmadik egyéni számot adta elő. Persze nem tartott sokáig rájönnöm, hogy miért. Ő tölti be a Ruggero Pasquarelli által okozott űrt, aki szintén nem vesz részt a 2015-ös koncertturnén.
Végre feltűnt Ludmilla és Nati is, akik még mindig nagyon hozzák a beképzelt libákat a Peligrosamente bellas dallal, utánuk pedig egy szintén harmadik évados dal kapott szerepet. A Más que dos nagyon jól csengett Tini és Mercedes Lambre hangjával is. A fiúk feladata volt felpörgetni újra a hangulatot a Ven con nosotros című dallal. A közönséget is felkérték, hogy táncoljanak velük, és a színpadon megfejtették, hogy a Salta magyarul annyit tesz: „Ugrálj!”, így a rajongóknak azt a feladatot adták, hogy akárhányszor meghallják, ugorjanak egyet velük. Martina sem csökkentette az iramot, hiszen a Cómo quieres következett, amin még a mai napig nem tudok napirendre térni: Hogyan lehet ennyire hadarva ilyen jól énekelni?
Az idő gyorsan pörgött, viszont mikor Diego Domínguez megérkezett a színpadra, rájöttem, hogy őt az este folyamán szinte nem is láttam, pedig a fiúk több dalt is előadtak már együtt. A gondolkodásomból gyorsan kizökkentett a Yo soy así, amihez egy igazán látványos koreográfia is dukált. A Supercreativa az én tudatomban egy közös dalként szerepelt, de a színpadon egyedül Martina adta elő, majd ismét Diego érkezett egy akusztikus változatával a Ser quien soy című számnak.
Érződött, hogy közeledünk a végéhez. Egy-egy mondattal már céloztak rá, hogy hamarosan véget ér az élmény. Az On Beat a jól megszokott koreográfiával került a színpadra, majd a Juntos somos mást is hallhattuk, Tini nélkül, mert ő készülődött a Soy mi mejor momento akusztikus verziójára. Itt eszméltem rá, hogy ez a lány mekkora hatással van a gyerekekre. A dal közben megkérte a közönséget, hogy mindenki kapcsolja be a fényét, ami van nála. Elképesztő volt. Az egész Aréna a kis fehér, ragyogó pontokban úszott. Valóban mindenki, szerintem még néhány szülő is eleget tett a kérésnek. A normál verzióval folytatódott a show, majd elérkeztünk a nagy szerelmi vallomáshoz és csókjelenethez, amit, mint minden alkalommal, most is hatalmas üdvrivalgás és ováció kísért.
Kis naiv. Mármint én. Azt hittem még egy dal és vége. Maximum kettő, mert ugye van visszatapsolás. Újra felállt mindenki a színpadra és következett a Ser mejor, amit az En gira dallamai zártak sok integetéssel megtűzdelve. Nem akarok hazudni, de vagy ennek a végén, vagy még később egy kicsit, de tüneményes módon szinte minden szereplő szájából elhangzott: „Szeretlek” vagy a „Szeretlek titeket” és igen, magyarul.
A közönség fölé utazás sem maradhatott el, így Martina ismét felszállt és elénekelte a Te creo című dalt, majd a sorozat főcímdala az En mi mundo is felcsendült. Bogi tűnt fel a színpadon, aki egy hatalmas meglepetést ígért, amit ő maga is szokott énekelgetni otthon. Nem tudta, hogy a közönség számára az lett volna a nagyobb meglepetés, ha kimarad a repertoárból a Jégvarázs betétdala, a Libre soy.
Bogi a dal után, még visszahívta a szereplőket a színpadra, és beszélgetett is a fiatal tehetségekkel, akik nem győzték kifejezni hálájukat a rajongók felé. Egy-két igazán megható dolog is elhangzott, már kezdem bánni, hogy nem vettem videóra az egészet, hiszen ez minden rajongónak szólt, nem csak azoknak, akik részt vettek a koncerten. Záró mondatként viszont az hangzott el, hogy: Köszönjük, hogy velünk nőttetek fel! , majd valóban következett az utolsó dal, a Crecimos juntos, aminek a dalszövege is erről szól.
Nem vagyok már tinédzser. Elmúltam már 15, sőt, már 25 éves is. Mindennek ellenére a Violetta Live koncertet nem tudom szidni, sem túlzottan kritizálni, sőt, merem azt mondani, hogy ha lenne jegyem a mai napra is, akkor ma is ott ülnék, és újra végignézném szívesen. Egy pörgős, mozgalmas, színes és kifejezetten élvezetes műsort rakott össze ez a néhány fiatal, akiket lehet nagyon szeretni, lehet nagyon szidni vagy utálni, de egy dolgot nem lehet elvenni tőlük, ami vitathatatlan: a tehetségüket."
Forrás: Starity
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés